Az építész

Raichl J. Ferenc (Apatin, 1869. február 23. – Budapest, 1960. április 12.) Építészeti tanulmányait 1891- ben fejezi be Budapesten, majd nagy európai központokba látogat és a kortárs építészet vívmányait tanulmányozza. Szabadkára 1895-ben költözik, majd a következő évben feleségül veszi Varga Irmát, a város egyik szenátorának lányát. Több lakóházat és középületet tervez 1908-ig az akkor divatos eklektika szellemében: a Nemzeti Kaszinót (a mai Városi Könyvtár épületét), a Gimnáziumot, az Osztrák-Magyar Bank szabadkai épületét, a topolyai templom épületét stb. Terveiben azonban fokozatosan szecessziós elemeket épít be (a Megyánszki-palota, a Vasa Stajić utca egykori lakóházai, az apatini Városháza). A szabadkai zsinagógára és Városházára készült (nem megvalósult) tervein, illetve a palicsi Kohnen-villa tervén már kifejezett a változás és az új stílus, a szecesszió iránti határozott elkötelezettségét érhetjük tetten.

Alig harmincöt évesen alkotja meg életművét, az egyedi, alkotói ötletességgel teli, szecessziós stílusú Raichle-palotát (1904), melyet az ún. magyar nemzeti stílus ihletett. Bár saját téglagyára van és építési vállalkozóként dolgozik, kifizetetlen befektetései és palotája építésének magas költségei nyomasztják. 1908-ban csődbe jut és ekkor Szegedre költözik családjával. Szegeden négy szecessziós stílusú palotát épített. 1912-től Bernhausen-Raichle név alatt él Budapesten, tervez és fest, de alkotásaival már nem vív ki nagyobb figyelmet.