A műalkotások megsemmisítése olyan jelenség, amellyel hónapok óta intenzíven foglalkozunk, tiltakozási támadások és a legfontosabb modernista művészek festményeinek vandalizmusa formájában a világ nagy múzeumaiban. Miközben az aktivisták paradicsomos konzervekkel dobálták meg Van Gogh Napraforgóit, és a tettet követően a falhoz ragasztották a kezüket, hasonló gondolkodású embereik már új támadásokat terveztek, hogy riasszák a világ közvéleményét a klímaváltozásról.
A műalkotások szándékos megrongálása vagy megsemmisítése azonban különböző történelmi időszakokban – a kora középkortól a 21. század elejéig – jelen volt. A távoli és a közelmúlt egyes rezsimjei a művészetet fenyegetésként fogták fel, miközben számos személy megrongálta a műalkotásokat, hogy felhívja a közvélemény figyelmét egy- egy konkrét témára, vagy leggyakrabban saját magára. A művészettörténet több olyan autentikus művészi aktusra is emlékezett, amelyet annak érdekében végeztek, hogy egy megsemmisítésből új alkotást alkossanak.
Az előadás egy sor példán keresztül foglalkozik a művészet pusztulásának okaival, szó lesz az örökre megsemmisült örökségről, de szó lesz a megrongált műalkotások eredeti állapotának megőrzésére irányuló törekvésekről is.
Az előadást Nela Tonković, művészettörténész tartja, szerb nyelven.
*az előadás az "ARTikulációk III.: Affér" című kiállítás edukatív tevékenységinek részeként valósul meg
