Révész Róbert fotográfussal Pesti Attila építész beszélget.
A kiadvány a Forum Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
A 90-es évek elején-közepén Valkay Zoltán kiváló építőművész barátom Zenta építészete című monográfiájához készítettem fekete-fehér fotókat a város épületeiről. A kötet 2002-ben jelent meg. Az akkori fotóim dokumentatív jellegűek voltak. Sokáig érlelődött bennem, hogy mi mindent lehetne még kihozni ezekből a százéves épületekből, az épületrészletekből, a régi kapukból, a kovácsoltvas kilincsekből, a kopogtatókból, az ablakokból, a szellőzőkből és az egyéb látványos részletekből. Mind a főként magyarok lakta és gazdag polgári múlttal rendelkező város szíve dobbanását, lüktetését, szellemiségét sugallják, prezentálják, átadják a zentaiaknak és az ide látogatóknak. 2018 februárjában majdnem huszonöt év szünet után kezdtem el újra a munkát. Sok minden változott, de számomra az a „régi” Zenta még erőteljesebben mutatta, mutatja magát. Fotós sétáim alkalmával újabbnál újabb gyöngyszemekre bukkantam. A város elkezdte „adni magát”… Hívogat, kínálja kincseit: „Ezt nézd meg rajtam, ezt az oldalamat fotózd le – suttogja –, de ne most, várd ki a kedvezőbb fényjárást, mert akkor látod majd a teljes pompámat, az igazi szépségemet. Lehet, hogy itt-ott kicsit kopottas vagyok már, de az idő ráncai is gyönyörűek, mert a kiteljesedett életet tükrözik. Ez voltam, vagyok itt és most.” A téma kimeríthetetlen. Folyamatosan fotózom szülővárosomat, s remélem, hogy a helyi építészeti és kultúrtörténeti emlékek ily módon is megőrződnek az utánunk jövő generációk számára. Nagy tisztelője vagyok az egykori mesterembereknek. Lenyűgöz értékteremtő munkájuk, alkotásaik romjaikban is gyönyörűek, elemi erővel sugároznak jelenünkbe, időtálló művek és örökségek. (Révész Róbert fotográfus).
